Egyre több tanácsadó véli hallani, illetve kérdezik rendszeresen a Realmonitortól is – mint a legtöbb hazai ingatlaniroda adatszolgáltatási partnerétől -, hogy lesz-e “Nemzeti Ingatlanközvetítő Hálózat”. Más iparágakat követve, az ingatlanközvetítési szakma is betagozódik-e egy egységesített, központi szabályozás alá, valamilyen nemzeti szolgáltató intézménybe?
Hivatalos forrásból nem értesültünk ilyen formáció indulásáról, azonban kétségtelen, hogy a szakmában egyre többet hallani ennek lehetőségéről, így ennek apropóján vitaindítóként megosztjuk a Realmonitor ezzel kapcsolatos nézeteit.
Azzal kezdenénk, hogy meglátásunk szerint az ingatlanközvetítői szakma jelenlegi kedvezőtlen megítélése nem alaptalan. Számos sebből vérzik, csak hogy egy párat említsünk:
- Indokolatlanul sok a tanácsadó. Jelenleg 12-15,000 ingatlanos hirdet a neten eladó ingatlant.
- Bárkiből lehet ingatlanos. Nincsen egységesen elfogadott szakmai minimum és etikai kódex, ahogyan nincsen olyan ingatlanközvetítői szakmai szervezet – pl. kamara – sem, amelyik ezt elfogadhatná.
- A fentiek következtében, szabályozás és retorzió híján számos “trükkös” – magukat ingatlanosnak nevező – hirdető dézsmálja etikátlan módszerekkel a piacot és erodálja a szakma megítélését a számtalan rossz ügyfélélmény – szélsőséges esetben csalás – által. Ezek a szereplők szabályozás és retorzió hiányában üzleti előnyt élveznek a szabálykövető, etikus ingatlanosokkal szemben.
Az ingatlanközvetítés aggálytalan működését az sem segíti, hogy nincs egységes, világos és betartható jogszabályi környezet az eladó- és vevőoldali ügyfelek adatkezelését illetően. Nem tiszta, hogy miképpen kell működjön, milyen adatokat és hogyan tárolhat egy jogkövető ingatlaniroda ügyviteli rendszere. Több ponton nem egyértelműek az új GDPR rendelkezései sem. Egy mindennapi példát említve, pl. nem világos, hogy egy tanácsadó felhívhat-e egy ingatlant hirdető tulajdonost, hogy közvetítői szerződést kössön vele. A jelenlegi adatvédelmi jogszabályból mindkettő állítás levezethető. Hasonlóan aggályos a tulajdonos és az iroda közötti jogi szabályozás (milyen jogcímen kérhető előleg, hogyan védhető a jogszabályoknak megfelelően az ingatlanos érdeke, ha egy kizárólagos szerződés során a tulajdonos saját maga értékesíti az ingatlant, stb.).
A fenti szakmai-etikai és szabályozási feszültségek feloldására és a szakma színvonalának emelésére mindenképpen szükséges volna a jogalkotó segítsége az egységes szabályozás érdekében, akár egy ingatlanközvetítői kamara létrehozásával. Azonban meggyőződésünk, hogy a piacot homogén módon lefedő, egy “Nemzeti Ingatlanközvetítői Hálózat” létrehozása nem segíti elő az ingatlanközvetítői szakma fejlődését, és az ilyen típusú túlszabályozás az innovációt is hátrányosan érintené, holott éppen ennek elősegítésére volna égetően szüksége a szakmának.
