Mottó:
“Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
(József Attila: Két hexameter, 1936)
Nagyon sokat hallani manapság arról, hogy mi lesz az ingatlanos szakmával rövid, közép vagy hosszú távon. Vannak, akik a szakma halálát jósolják. Van, aki szerint túl sok az ingatlanos, mások szerint munkaerőhiány van.
A pozitívum az, hogy egyfajta közbeszéd elindult a szakmán belül arról, hogy merre tovább. Konferenciákon és találkozókon beszélnek arról, hogy ideje lenne megtisztulni azoktól, akik miatt a minőségi szolgáltatást nyújtó ingatlanosokat is sújtja a negatív közmegítélés. A “hogyan” viszont továbbra is kérdéses.
Mindenképpen külön kell választani, hogy mi az, ami árt a szakma megítélésének. Az első tényező alapvetően képesség- vagy készséghiányból ered, és ezen belül fejleszthető, vagy nem fejleszthető. Számunkra egyértelmű, hogy a közmegítéléssel ellentétben ez egy nehéz, komplex foglalkozás, amelyhez személyes kvalitások (jó értelemben vett magabiztosság,, érthető kommunikáció, ápoltság, empátia, profizmus) és széleskörű tudás szükséges. Az OKJ-tanfolyam a belépéshez elégséges minimum, de évek kellenek ahhoz, hogy valaki igazán jó szakemberré fejlődjön. Az ilyen kvalitásokkal rendelkező emberek számára viszont más, jóval magasabb társadalmi presztízsű pályák is nyitva állnak. Ezért az irodák kénytelenek olyan jelentkezőket is felvenni, akikről hamarosan kiderül, hogy alkalmatlanok. A szakma rossz híre miatt azonban nehéz “jó” jelölteket találni: itt be is zárul az ördögi kör.
A nem elég jó ingatlanosoknál is többet ártanak az etikátlan magatartású ingatlanosok, ők nem ritkán saját kollégáiknak is kárt okoznak (és itt nem csak a presztízsrombolásról van szó). Hirdetések lenyúlásától kezdve az ügyfelek megtévesztéséig széles a skála.
Összeszedtünk néhány akadályt, amelyek a megtisztulás útjában állnak és ingatlanosoktól hallottunk:
- Nem lehet kirúgni mindenkit, aki rosszul és/vagy gondatlanul dolgozik, mert az újak sem lesznek jobbak, úgysem kapunk minőségi munkaerőt.
- Nincsenek egységes irányelvek arra nézve, hogy mit lehet és mit nem lehet – esetleg vannak, de nem ismeri el a szakma egységesen érvényesnek a különböző hálózatok vagy szervezetek belső etikai kódexeit.
- Nincs mód arra, hogy fellépjünk az etikátlan ingatlanosokkal szemben.
Ezek valós akadályok, nem pusztán ürügyek. A fenti problémák megoldhatóak lennének, de útjukban áll a szétforgácsolódottság és a vélt vagy valós érdekellentétek. Patthelyzet.
Tegyük fel, hogy egy hálózat vagy egy iroda úgy dönt, hogy felvállalja a “messiás” szerepét, és egyoldalúan elindul a magasabb minőség felé vezető úton:
- Csak jó szakembereket és alkalmas jelölteket vesz fel;
- Egyértelmű, transzparens etikai szabályzatot készít, és ezt következetesen betarttatja munkatársaival;
- Magas színvonalú szolgáltatást nyújt.
A játékelmélet többek között arról szól, hogy mi dönti el, hogy egy társas helyzetben az együttműködést vagy a csalást választjuk-e. (Akit bővebben érdekel, annak ajánljuk ezt a cikket, lenyűgöző téma és olvasmány: https://tudomany.blog.hu/2011/12/09/az_ereny_jatekai.) Vannak helyzetek, ahol az együttműködés egyértelműen nem fizetődik ki. Egy olyan csoportban, ahol a normaszegés általános, a normakövető magatartás vesztes stratégia.
Az elsőként, akár egyoldalúan is minőséget választó szervezet tehát mindenképpen kockázatot vállal – ha a többiek nem követik, veszíthet (és balekké válik). Abban az esetben azonban, ha egy kritikus többség csatlakozna egyfajta közösen elfogadott szakmai minőség betartásához (ami per definitionem csak ügyfélbarát lehet), akkor ezek a szolgáltatók egyértelműen piaci előnyhöz jutnának.
A kérdés csak az, hogy mikor lesz elég rossz a helyzet ahhoz, hogy érdemes legyen lépni.
De hogy jövünk mi ehhez?
Lassan öt éve, hogy a Realmonitor megjelent a piacon. Programozóként a kezdeti kockaságunkat kinőve egyre jobban megismertük a szakma képviselőinek a gondolkodásmódját, problémáit, kételyeit. A valódi szakmai közösség és a szolidaritás hiánya fájó motívumként jelent meg az összes beszélgetésben, függetlenül attól, hogy egyéni vállalkozóval vagy országos hálózat vezetőjével beszélgettünk. A cikk célja mindössze annyi, hogy reakciókat, gondolatokat ébresszünk és talán elmozduljunk egy ígéretesebb környezet megteremtése felé.
Patthelyzet, avagy már megint a turáni átok?
Leszögéznénk, hogy nem gondoljuk, hogy genetikusan lennénk bizalmatlanabbak vagy zárkózottabbak másoknál. Ha lenne is ilyen tényező, igen keveset magyarázhat a hazai üzleti és társadalmi környezet sajátosságaiból. Annyi bizonyos, hogy a környező országokhoz képest erősen individualisták vagyunk (azaz a saját és közeli családtagjaink érdekeit tartjuk szem előtt), a szélesebb csoport- és társadalmi szolidaritás és bizalom pedig alacsony. Ez utóbbit mindannyian megszenvedjük, akik vállalkozóként vagy az üzleti életben tevékenykedünk. Angolul tudóknak érdekességként ajánljuk ezt az oldalt: https://www.hofstede-insights.com/country-comparison/hungary/.
Mitől működik Amerikában és mitől nem működik itt?
Egy kollégánk hosszú évek amerikai tapasztalatai és négy házeladás alapján érdekes dolgokat mesélt. Valószínűleg sokan tudjátok, hogy Amerika szinte az ígéret földjének tűnik innen nézve az ingatlanosok számára. A mai napig az eladók közel 80%-a ingatlanost bíz meg a lakóingatlan értékesítéséhez, szinte mindig kizárólagos megbízással. Az internettudatosság és technológiahasználat terén lényegesen előrébb tartanak a mai napig, mégsem került az ingatlanos szakma a történelem szemétdombjára annak ellenére, hogy számos “add-el-magad” oldal létezik, ahol bőven 1% alatti összegért lehet az ingatlant hirdetni. Ezért az összegért marketinganyagokat és szerződésmintákat is kap az eladó. Nem azt állítjuk, hogy senki sem gyűlöli az ingatlanosokat Amerikában, csak azt, hogy a nagy többség számára mégis értékes a szolgáltatás.
Kérdésünkre, hogy miért nem próbálják meg a kliensek kijátszani az ingatlanost és megkeresni közvetlenül egymást, azt a választ kaptuk, hogy egy ilyen lépéssel megbízhatatlannak, kvázi csalónak tűnne az eladó a vásárlójelölt előtt (vagy fordítva). Egyszerűen nem létezik ez a fajta ügyeskedés, ilyet tisztességes ember nem csinál.
Természetesen van mérhető és nehezen számszerűsíthető hozzáadott értéke az ingatlanos munkájának, ami miatt a többség őket választja. Csak néhányat említve az itthon szokásos ingatlanos szolgáltatásokhoz képest a hasonlóan kb. 5%-os jutalékért cserébe: az ingatlanos hétvégén is elérhető, homestaging tanácsot ad és open house-t szervez, valamint a teljes ügyvédi, közjegyzői és földhivatali folyamatot lebonyolítja.
